Előszöris hatalmas pacsi és hátveregetés járna Kathryn Stockett írónőnek, aki egy ennyire tökéletes címet álmodott meg történetének. Az angol "help" szó ugyanis nem csak segítséget jelent, hanem bejárónőt, háztartási alkalmazottat. Bár a magyar cím tökéletes a filmhez, nincs okom panaszra, de mégis mintha hiányérzetem lenne. Persze, benne van, hogy a szolgálók segítenek a könyv leírásában, de ebből a szempontból az eredeti cím mégis csak többet mond önmagánál.
A történet a '60as években játszódik, a nagy fehér kontra afro-amerikai ellentét tetőpontján. Ez a Martin Luther King-féle időszak, amikor is a fehérek többsége minden erejüket bevetve ellenezték színesbőrű társaink egyenjogúságát. Az ekkori Mississippiben él főhősnőnk, Skeeter (Emma Stone), aki újságírói pályafutása elején még tapasztalatlan lánykaként a helyi újság takarító rovatát kapja meg. Mivel lövése sincs a házimunkáról, ezért egy barátnője, Holly (Bryce Dallas Howard) bejárónőjének, Aibileen (Viola Davis) segítségét kéri. Senki nem nézi ezt jó szemmel, de az emberek tudta nélkül ez több lesz, mint egy újságban tanácsok adása. Egy könyv születik a fekete nők életével a középpontban, ahol bátran, határok és gátlások nélkül mesélhetnek Skeeternek, mintha egy naplóba írnának.
Akik ismernek, Ők tudják, hogy ez a fekete-fehér konfliktus, főképp ezek a '60as évek nagyon érdekelnek. Nem vagyok rasszista, félre ne értsetek, sosem értettem a részünkről ezt a fekete, barna, illetve sárga gyűlöletet, hisz mind ugyanolyan emberek vagyunk. A filmben Skeeter képviseli mindazt, amiben én is hiszek, hogy egyenlőek vagyunk. A film hatalmas előnye, hogy karakterközpontú. A nők állnak a középpontban (nem, nem a takarítás a fő téma) és az ő életüket, illetve az ő szemszögükből az életet mutatják be nekünk, feketékét, fehéreként egyaránt.
A főhősünket, Skeetert megformáló Emma Stone nagy kedvencem volt hatalmas szemeivel, és ezután a film után örökre a szívembe zártam. Korábban csak mellékszereplőként tűnt fel olyan filmekben, mint a Zombieland, vagy a Superbad (alig várom, hogy egyszer írjak róla, mert imádom minden percét :D), de megkapta élete első komoly szerepét a füstös hangú kedvenckém. Mrs. Stone hiteles a feltörekvő fiatal újságírónő szerepében, ennyire jó alakítást főszerepben még sosem láttam tőle. A Skeeter barátnőjét életre keltő Bryce Dallas Howard legtöbbünknek a Pókember 3. részéből lehet ismerős, ahol egy aprócska mellékszerepe volt Gwen-ként, Peter Parker barátnőjeként (Vicces, hogy Emma is és Bryce is játszotta már egyazon karaktert, Gwen Stacy-t). Hilly egy gátlástalan, mocsok nőszemély, tipikusan az a negatív karakter, akit mindenki szeret utálni. Élvezi a más emberek megalázását és gyötrését, ám de semmi nem marad büntetlenül, Őt is utóléri a karma. Az egyik kedvenc karakterem a teljesen sztereotipikus szőke Celia (Jessica Chastain) volt, aki hamar bebizonyítja, hogy mégsem olyan, amilyennek legelőször elkönyveljük. Ő válik a legszerethetőbb karakterré, akivel egy külön filmet is megnéznék, ha lehetne rá alkalmam. Jessica Chastain mára nagy névvé vált, nem is csoda, mert egy igazi tehetség, amit a vásznon leművel, kész csoda. No de ne hagyjuk szó nélkül a többieket sem. A szolgálók sorát erősíti a korábban említett Aibileen, aki az egész lavinát elindítja. Őt a kétszeres Oscar-díjra jelölt (Kétely, majd A segítség) Viola Davis alakítja, aki sugárzik a szerepében. Tudtam, hogy csodálatos drámai színésznő, de némelyik vele felvett pillanat könnyeket csalt a szemembe. Magával ragadó a játéka, a drámaiságot főként az Ő karaktere adja. Vele szemben áll Minny, azaz Octavia Spencer. Minny karaktere a kicsit sztereotípikus, terebélyes, nagypofájú szolgáló, aki a film humorforrása. A drámaisága mellett a hatalmas szája az, ami ezt az elkeserítő és szomorú helyzetet és életeket mégis kacagtatóvá varázsolja. Nem csoda, hogy anno 2012ben ezért a szerepért a színésznő begyűjtötte első Oscar jelölését és díját. Teljesen kiérdemelten nyert.
A segítség tökéletes film ahhoz, hogy kicsit jobban megismerjük a '60as évek Amerikájának helyzetét, erőt ad, üzeni, hogy legyünk bátrak és álljunk ki a jó ügy mellett, még ha mindenki ellenünk is van. Közel sem fekete-fehér a film, nem állít be minden fehéret rossznak és erkölcstelennek. Igazi képet ad az emberek sokszínűségéről, a Skeeter kitartásáról, a Minny férjének kegyetlenségéről. A film akármilyen komoly témát dolgoz fel, komolytalan is egyben, de nagyon mély nyomot hagyott bennem. A megjelenése óta nem csak többször végignéztem a filmet, de megvettem a könyvet is és nagy kedvencemmé vált. Képtelen vagyok negatívumot írni róla, ugyanis ez a tipikus 10/10 kategória. Vicces, drámai, mély, tanulságos. Persze mondhatnátok, hogy ha már ebben a témában keresünk filmet, akkor előbb a Lángoló Mississippi jut eszünkbe, de a két film teljesen más. Más oldalról mutatja be ugyan azt a világot, ebben az esetben egy sokkal finomabb képet kapunk. Igazából én a 4 Oscar jelölésből mindet neki adtam volna, na de nem leszek telhetetlen, legalább Octavia Spencer megérdemelten megkapta.
