Fogd be a szád, ke' kuraftyumuj! Figyeljé'! Nem írtam egy ideje, de most bepótolom és te szépen végig olvasod a kritikám és kedvet kapsz, hogy megnézd a filmet! Remek... Szóóval Guy Ritchie-t, Madonna ex-férjét senkinek nem kell bemutatni. Ő egyfajta Angol Tarantino, csak valamivel gyengébb (nehéz überelni a Ponyvaregényt). A ravasz az agy és a 2 füstölgő puskacső c. filmjével robbant be a köztudatba, mint elsőfilmes rendezőzseni. Utána egy évvel jött a mára kultfilmmé vált és agyon idézett Blöff, ez után pedig a jól elbaltázott Sherlock filmek. A Blöffel volt igazán a toppon a rendező úr, ez a kiemelkedő filmje, amit legalább egyszer mindenkivel végignézetnék.
Angliában vagyunk. A társadalom alját bemutató film egy több szálon futó történetrengeteget fog össze, amelyben a cigány vonaltól a béna fekete rablókig mindenki helyet kap. A fő szál egy gyémánt megszerzése köré épül, de szépen lassan anglia sötét alakjainak egy része bekapcsolódik a buliba, még ha nem is a gyémántra fáj a foguk.
A karakterek olyan dumát lenyomnak, hogy néhol pislogsz, mint mikor megláttad azt az ominózus jelenetet Sharon Stone-nal az Elemi ösztönben. A legmaradandóbb egy-, illetve többsorosok a Brad Pitt által megformált Mickey-től és a Vinnie Jones által életre keltett Golyófogú Tonytól származnak. Tipikusan olyan film, ahol a szinkron sokat dob rajta. Míg az eredeti nyelven (a 2. kedvenc részemben) Mickey hadarva mondja el a szövegét, addig a magyar változatban olyan lehetetlen és kimondhatatlan szavakat adnak a szájába, mint a távelvunétoszárecignesávárengibugyogá. Figyelj a kocsmás jelenetre Golyófogú Tonyval és a 3 másik sráccal!
Nos a karakterek néhol túlzottak, sztereotipikusak, de tökéletesen szerethetők. Jason Statham karaktere sem a mára már megszokott szállító figura, hanem egy sebezhető madár, aki bontogatja a szárnyait. Itt bírom a pasit, nem úgy mint sajnos filmjei nagy részében. A karakterek sok fajtájúak, ahogy említettem feltűnnek a pancser afro-amerikai rablók, a kamu-zsidó gyémántszakértő, orosz fegyvercsempész, illetve a nagy bunyós cigány. Mindannyian helytállnak a filmben, tökéletes összhangban van a sok különböző stílusú és nemzetiségű karakter, hogy az az összkép, amit kapunk remekül néz ki.
Ahogy írtam, a történet szálakból áll össze, de ezt ne úgy képzeljék el azok, akik még nem látták, mint a Felhőatlaszt (ha nem láttad, akkor pótold!), mert itt minden teljesen érthető a végére és nem kell 2x vagy többször megnézned a filmet, mire minden teljesen világossá válik. A film tökéletes egy lusta hétvégét feldobni, de semmiképpen ne ezen akarjatok elaludni este, mert nem fog összejönni, azt garantálom (pénztártól való távozás után reklamációt nem fogadok el). Ajánlom megnézésre a Tarantino filmek kedvelőinek (nagy Tarantino fan létemre biztosíthatlak, hogy be fog jönni).
Ha lett volna egy kis elszánás a posztíróban, ad valami pluszt a tizenötödik filmes blognak, amire úgy látszik buknak az i2-nél, rohadt módon kattintásvadászat :))
@bene77: Ja, a Pikey a nevük, vándorló írek (Irish Travellers), de van pavee, tinker, gypsy gúnynevük is. Amit lenyomtak, bőven lehetett a Shelta (angol-ír keverék), vagy aCant (titkos szakzsargon) nyelv is.
Figyejé! Anci imádja a tetővilágítást, kedvenc színe a babakék, tavelmundoto szárecike bugyogár, és fűzött legyen a plüsskanapé. He? Ja, és kérünk hozzá egy fasz kis hableányos szökőkutat. Na minden világos csávókáim?
Igen hasznos filmajanlot irni egy 15 eves kultfilmnek. Legalabb valami minimalis erdekesseget irhattal volna rola, hogy legyen ertelme elolvasni ezt a "cikket",
"csak valamivel gyengébb" - itt hagytam abba az olvasást.
Amúgy meg akik azon háborognak, hogy minek ez a 15. filmes blog: na és a Smoking Barrells miért van folyton címlapon, amikor BÁRMILYEN (akár 20 éves) filmről írnak valamit?
@Gyingizik: Köszönöm :)
Tarantino-tól nekem igen is tetszett mind a Becstelen Brigantyk, a Django elszabadul és a Sin City, habár abban egyetértünk, hogy a Kill Bill filmek igazán gyenge eresztésnek bizonyultak. Ízlések és pofonok, de nekem például Gúny Ritchie Sherlock Holmes-ja kegyetlen gyenge lett, de persze ez szubjektív.
